A vallások egységét minden embertársunknak ismernie kellene, hiszen az életünknek legfontosabb kérdéseire ad választ.
Bebizonyítja azt, hogy minden kultúrának „részben” más és más szemszögből kell néznie az istenhez való viszonyt. A nyugati ember számára nem biztos, hogy rögtön átlátható lesz és élni is tudja a keleti tűzceremóniát, de ha átlátja miért is tartja a keleti kultúra fontosnak el tudja azt fogadni.
A Bibliában is szó van arról, hogy az istenhez vezető út göröngyös. Talán ez is arra utal, hogy Mózes hiába hozott sok-sok törvényt a mai embernek nincs arra szüksége, hogy a sátortól 500 m-re menjen a dolgát elvégezni, de ott Mózes idejében ez a törvény életeket mentett, hiszen a 40 éves vándorlás alatt a kolerát és a pestist védte ki ez a törvény.
Viszont kötelességemnek tartom még az elején elmondani, hogy ez a nézőpont legkevésbé sem jelenti azt, hogy egy másik vallást is létrehozzunk, sem azt, hogy Isten, nagy próféták és szentek által megnyilatkoztatott igéket tagadnánk meg.
Ezt hogyan is tehetnénk? Hiszen a vallási és lelki gondolatok és különböző lelki irányzatok mindig is megmaradnak.
Ha ezt akarnánk tenni, akkor a folyókat, amelyek haladnak az óceánba azt is szét kellene választanunk. Ezt nem tesszük, meg sem próbáljuk, hiszen a vallási és lelki gondolatok különböző irányzatai megmaradnak mindaddig, amíg számos folyó az óceán felé tart, hogy egyesüljön azzal.
Ezek az irányzatok az ember tudatát az istenség hatalmas óceánja, vagyis az isteni öntudat felé terelik.
Így a vallások egységére vonatkozó felhívásnak nem az a célja, hogy egy vallást alakítsanak ki, hanem hogy segítse az embereket a tudat azon szintjére emelkedni, ahol megtapasztalhatják, beláthatják azt a csodálatos dolgot, amit EGYSÉGNEK neveznek.
